Alkotva ismerd meg önmagad!

Kismama jógán és szülésfelkészítőn, de akár kismama masszázs közben is számtalanszor hallom a még dolgozó kismamáktól, hogy kicsit félnek attól az időszaktól, amikor már nem dolgoznak majd, és otthon lesznek, várva a szülésre. Olykor még egy-egy könnycsepp is kicsordul a szemükből, és ez teljesen érthető.

A mai nők egyre gyakrabban vállalnak babát 30 éves koruk után. Ekkorra kialakul az életük: barátaik vannak, különféle hobbikat űznek, sokan rendszeresen sportolnak, felépül egy egzisztenciájuk, szeretik a munkájukat, ahol elismerik őket, sokszor párjukkal versenyképes fizetéssel rendelkeznek.

Amikor egy érett nő gyermeket vállal, mindezt fel kell adnia egy időre, és ez egyfajta gyásszal is jár, sőt szorongással.

Azt szoktam javasolni ezeknek a lányoknak, hogy próbálják meg úgy felfogni a munka letétele és a szülés közötti kis pauzát, mint egy ajándékot, amikor kicsit lelassulhatnak és ráhangolódhatnak a babájukra.

Rohanó, elférfiasodott világban élünk. Mindenkitől tökéletes munkát várnak el, határidőre. Sokszor az ember és az érzelmei kifejezetten háttérbe szorulnak, csak az értelem számít. Mintha robotok lennénk. Akárhogy is nézzük, ez egy bal agyféltekés világ: szavak, logika, ész, értelem, gyorsaság, kifelé pörgés, idő: tak-tak-tak.

A babák, a gyerekek mások. Először is évekig nincsenek szavaik. És az értelmük is csak lassan nyiladozik. Eleinte csak ösztönök vannak és érzelmek. Az idő sem létezik számukra: a tökéletes időtlenségben léteznek. Játékosan és kreatívak. Teljesen logikátlanok. Cseppet sem racionálisak. Saját kis világukban élnek, és ez a világ tele van csodával és mesével. Képekkel. Viszont végtelen humorral rendelkeznek. Akárhogy is nézzük, ezek mind jobb agyféltekés princípiumok. Ez a nők világa.

Volt.

Amíg a nők el nem férfiasodtak férfias világunkban.

Úgyhogy nagyon is jó dolog, nagyon is kellő dolog, hogy a nőknek legyen egy kis zsilipelés a két világ között, mielőtt a baba megérkezik. Hogy lelassulhassanak. Hogy érezhessenek. Hogy megérezhessenek. Hogy befelé figyelhessenek. Képekkel. Szavak nélkül. Babakommunikációval. Intuícióval. Játékosan. Kreatívan. Humorral.

Mert akkor sokkal több boldog mama lesz, és sokkal több boldog baba. Akik értik egymást.

Sok hasznos időtöltéssel segíthetik elő ezt az átzsilipelést a kismamák, amikor már nem dolgoznak. Szoktam bíztatni őket, hogy ha van bármi, amit mindig szerettek volna megtenni, de sosem volt rá idő a tanulás és a munka mellett, most tegyék meg! Tegyenek meg mindent, hogy jól érezzék magukat a bőrükben és boldogok legyenek, mert a boldogság-hormonok a közös vérkörön át a babához is megérkeznek majd, és nincs is több, amit a pocakban fejlődő babának adhatnának. Menjenek el múzeumba, kiállításra, színházba, koncertre! Tanuljanak valami újat, ami örömet okoz! Alkossanak!

Különösen csodálatos lenne, ha mindezen tevékenységekben, hétvégente, munkaidő után, a leendő apukák, a kispapák is részt tudnának venni. Nekik sem árt az áthangolódás :)

Ajánlani szoktam pl. a jobb agyféltekés rajzolást. Remek könyvek és munkafüzetek vannak hozzá, jómagam is sokat fejlődtem pusztán otthon ezekből a könyvekből. Persze el lehet menni tanfolyamokra is. A lányom Dorogi Andiékhoz járt. Andi szigorú, de jó tanár volt, kihozta a gyerekekből a maximumot.

Julia Cameron - A Művész Újta című könyvet is szoktam ajánlani otthoni feldolgozásra.

Vagy John Bradshaw - Vissza önmagunkhoz c. önismereti könyvét.

Mind egy-egy nagyon jó lehetőség a babavárásra :)

Azért címeztem a cikket anyukáknak és apukáknak is, mert bár sokkal nehezebb ezekkel a művekkel foglalkozni a baba születése után, mégsem lehetetlen. Jobb későn, mint soha, mondhatnánk :) Jómagam is akkor kezdtem el a jobb agyféltekés rajzolással foglalkozni, amikor rájöttem, hogy a lányom tehetséges a rajzolásban, és nem akartam óvodás szintű rajzaimmal ügyetlenkedni előtte.
Úgyhogy sok szeretettel ajánlom mindenkinek a fenti műveket!



Kövess minket a Facebook-on!